Mágus
/Siegl Zoltán/

Könyörgések szólnak nekem,
Fekete tintával írják le nevem.
Mágus vagyok, az éj boszorkánya,
Nem fog a máglyák fekete lángja.

Tûzvihar robban a szavam nyomán,
Mindent elsöprõ jeges hurrikán.
Érintésemre (a) halál jön el,
Rád borul, mint egy sötét lepel.

Elszakít valami a való világtól,
Elvakít újra a hatalom-mámor.

Ref.:
Mágus vagyok, mindenható,
Kárhozott lelkem örökké való.
Mágus vagyok, isteni lény,
Sötét királynõ, a fekete fény.

A tudás az enyém, mi mindent megér,
De nagy árat adtam a hatalomért.
A testem összetört, kihûlt a szívem,
De érzem az erõt, mely izzik velem.

[Vissza az oldal tetejére]