Junkies avagy A fekete lovag mindig (meg)gyõz  Október 6-án még sötétebb volt az este, fõleg a Lovarda körül. No nem a közvilágítás érte el a hazai színvonalat, hanem az est alapszíne sikeredett kissé feketére. Persze csak a ruhákat illetõleg ... A Metálfest névre keresztelt rendezvénysorozat keretében lépett fel a manapság oly nagy rajongótábornak örvendõ Junkies. Az öltözõben készített riport talán nem szokványos minta a "hülye zenész" kifejezésre. A fiúk most is gyõztek, csak most az intelligenciamutatók által. Bár a hangulat a rájuk jellemzõ módon a totál mega sirály indexhez közelített, ez mégsem befolyásolta a tényt: tisztánlátásukban, a világról alkotott nézeteikben bizony-bizony arcul csap az õszinteség. • Mennyit változtatok az elsõ lemez óta? • András: Mint minden ember, az évek során mi is változtunk, hiszen a környezet, a minket körülvevõ emberek folyamatosan hatnak ránk. A lelkesedésünk, s a kitûzött céljaink azonban ugyanazok maradtak. • KH: Miért, mik a céljaitok, milyen sikereket szeretnétek elérni? • Attila: A hazai szintnek talán az a maximuma, hogy állandó fellépésekre invitálják a csapatot. Ez szerencsére számunkra most adott dolog. A legfontosabb cél viszont az, hogy ezt a mûfajt kedveltebbé tegyük, hogy teret kapjon a médiákban. (Hát ezért tényleg sokat kell dolgozni srácok!) • KH: S hogy bírjátok a heti több koncertet, s a vele járó állandó utazást? • Attila: Mi úgy fogjuk fel, hogy az egész egy jó buli! Mindig azt várjuk, hogy mikor lesz már hétvége! (Zárójelben megjegyzem azért, hogy eközben mindenki szája szélén hatalmas vigyor ül. Ugyanis az elõzõ esti buli szemmel látható nyomokat hagyott Attilán. Szõrzete igen nagy részétõl ugyanis megvált- zebracsíkosra borotvált karral adta a figurát.) • KH: És a magánéletetek milyen a hétköznapokban? • Attila: A hétköznapokban ugyanúgy élünk, mint bárki más. Mosogatunk, porszívózunk ... S a magánélet? Idén nyáron volt az esküvõm, s a Rikié is. Én a magam részérõl tervezek utódot is, idõvel. Riki pedig szülni szeretne. (röhögés ) • KH: Mi az a három dolog, ami fontos az életetekben? • Attila: Fontossági sorrendben? Rock and roll, Junkies, s hogy mindig azt csináljam, amit akarok. • András: Boldogság. Az akaraterõ, hogy legyek képes mindent végigcsinálni. S a végére én. • Riki: Szabadság. A változóképesség, hogy nyitott legyek minden újra. S a pénz. • (És végre megszólal Bálint is, az új dobos, akinek oly sanyarú sorsa van a fiúk között. Az újoncság érzése õt sem tölti el kellemesen, ugyanis örökös kiszúrások, kötekedések céltáblája a társaságban. Bár tehetséges dobos, s elszántan meg akar felelni, reméljük nem lép ki hamar a zenekarból. Kár lenne!) Bálint: Zene, boldogság, szabadság. • KH: Hogyan képzelitek el a jövõtöket mondjuk 5 év múlva? • Attila: Szeretném, ha együtt maradna a csapat, hiszen mindenki számára bebizonyosodott, hogy ütõképes ez a felállás. Egy biztos: ha nem így lesz, én akkor is zenélni fogok. • András: Számomra a legfontosabb, hogy kiegyensúlyozott legyek. Ha nem is sikerül mindig, de erre törekszem. Valamint arra, hogy mindig megtaláljam önmagam. • Riki: Nem itt képzelem el az életem. Fura körülmények között szakadtam el otthonról, s mióta Magyarországon vagyok, magamba szívtam az itteni mentalitást. Ha hazalátogatok, akkor látom, hogy ott sokkal jobb lenne az életem. De míg pörgésben van a zenekar, és a magánszféra is rendben van, addig maradok. • KH: És a smink? Mennyire tartozik hozzátok? • Riki: Hozzám abszolút. Még a hétköznapokban is. Szerintem ez egyfajta igény. De nemcsak a smink, a megfelelõ hajszerkezet és a jó ruha is fontos. Eleinte mikor idejöttem, úgy mászkáltam, ahogy megszoktam Amerikában. De sokszor alakult úgy, hogy el kellett szaladnom, mert voltak, akiknek nem tetszett a stílusom. Talán ez azért van, mert itt felületesek az emberek, és kritikusak. Csak a saját hülye kis divatjukat képesek követni. A koncert hatalmas tömeget mozgatott meg, s bár fáradtan, de a fiúk is kitettek magukért. S ahogy közeledett a buli vége, egyre inkább rájöttem valamire. Hogy mire? Arra, hogy ezen a napon megbuktam emberismeretbõl. Kiss Herietta